A szamóca a népi gyógyászatban is értékes növénynek számít, gyógyászati célokra levelét, termését és gyökerét is használják.

Június - A szamóca

2014-07-21

Az az illatos, piros, közkedvelt gyümölcs, amit a köztudatban főként eperként ismerünk hivatalos nevén szamóca (Fragaria).

 


 

 

A szamóca a rózsafélék (Rosaceae) családjából származik, legismertebb fajai a kerti szamóca Fragaria X ananassa illetve a Fragaria virginiana. Neve miatt könnyen összetéveszthető az erdei rokonával; az erdei szamócával (Fragaria vesca). A termesztett szamóca származási helye Kelet-Ázsia, ahonnan már a jégkorszak után elterjedt szinte valamennyi földrészen. Ez azt jelenti, hogy már az ősember is ismerhette. Ennek ellenére sokáig nem termesztették: a római és görög történetírók a vadon gyógyhatású növényei közé sorolják. Termesztése a XV. század környékén kezdődött, majd számos keresztezés, finomítás után alakultak ki a ma termesztett fajok.

 

A szamóca vitamin-, ásványi anyag- és energiatartalma

 

Bár többféle epertípust különböztetünk meg egymástól íz, méret és állag szerint, mindegyikük könnyen felismerhető élénkpiros színezetéről, a gyümölcshús felületén látható apró magvakról és az apró, zöld leveles szárról.

A növény levele és gyökere csersavakat, például tannint tartalmaz. Levelében triterpén-alkohol, flavonoid, citrál (a citromra emlékeztető illatú anyag) található, és nyomokban illóolaj. A gyümölcshús gazdag vitaminokban A-, B1-, B2- illetve C-vitamint tartalmaz, utóbbit nagyobb mennyiségben található benne, mint a citromban. Tartalmaz még ásványi anyagokat, ezek közül a kalcium, kálium, magnézium, vas, mangán és cink tartalma jelentősebb. A szamóca ráadásul alacsony energiatartalmú (100 grammban 35 kcal), s íze pedig egyszerűen fenséges.

 

A szamóca szerepe az egészség megőrzésében

 

A szamóca egészségmegőrző szerepe alapján azok, akik rendszeresen fogyasztanak epret, kutatások szerint erősebb az immunrendszerük, ellenállóbb a szervezetük. Magas rost-, és víztartalma miatt csökkenti az étvágyat, így testsúlycsökkentő étrendbe is jól illeszkedik. Ezen felül az apró magvai segítik és gyorsítják az emésztést. Antioxidáns-tartalmának köszönhetően védi a sejtek szerkezetét, megelőzi azok oxidációját. A szamócában az alábbi főbb antioxidánsok és gyulladáscsökkentő fitonutriensek találhatók meg nagy mennyiségben: antocianinok, flavonoidok (például quercetin, kempferol, myricetin), fenolsavak (például ellágsav), tanninok.

 

A szamóca a népi gyógyászatban mindig értékes növénynek számított, gyógyászati célokra levelét, termését és gyökerét is használták. Epe- és vesebántalmak, reuma, cukorbaj, magas vérnyomás, székrekedés és köszvény kezelésére alkalmazták.

Főzetként felhasznált levele csersavtartalma révén segít a száj nyálkahártyájának gyulladása kezelésében, fogínysorvadás megelőzésében. Tört gyümölcshúsa kúraszerűen alkalmazva fogfehérítésre használható. Az eper nemcsak a házi patikában használható, de a kozmetikában is előszeretettel alkalmazzák a különböző regeneráló, hidratáló és fiatalító termékek, krémek, szérumok alkotórészeként. A gyümölcspépből készíthetünk arcpakolást is - kaolinnal a zsíros bőrre, tejföllel a száraz vagy normál bőrre.

 

A szamóca és az allergia

 

Figyelem: a szamóca szervezetünkben hisztamint szabadít fel, így az arra érzékenyeknél allergiás reakciót (általában csalánkiütést) vált ki. A megoldás az, ha ebben az esetben lemondunk az eper fogyasztásáról.

 

Együnk sok epret!

 

A szamóca az étkezésben nagyon sokrétűen használható a levestől kezdve a tortáig, fagylaltig bezárólag. Szörp, dzsem, lekvár, befőtt is készíthető belőle. A szamóca könnyen fagyasztható, érdemes télire eltenni akár gurulósan, akár krumplinyomóval többé-kevésbé összepréselt állapotban is. Tartósításra a sötétebb színű fajták a legalkalmasabbak. Az erdei szamóca nem alkalmas eltevésre, mert magvaiban keserű anyag található, amely rontaná az eltett gyümölcs ízét.

 

A szamócával nemcsak mint táplálékkal találkozhatunk, hanem jelképként is nagy jelentősége volt. Díszítő elemként rajzolták, hímezték. Hármas levélalakja a Szentháromság jelképe lett, sok helyen még három szem szamócát is áldoztak. A szegényebb emberek körében azonban továbbra egyszerű gyümölcs maradt, amelyhez szinte elsőként jutottak hozzá a téli hónapok után.

 

Recept: Szamócás gyümölcssaláta