Az az illatos, piros, közkedvelt gyümölcs, amit a köztudatban főként eperként ismerünk hivatalos nevén szamóca (Fragaria).
Egy sokoldalú, finom gyümölcs
A karalábé (Brassica oleracea convar. acephala var. gongylodes) a keresztesvirágúak vagy káposztafélék (Brassicaceae) családjába tartozók egyik változata. Őse az ún. „vadkáposzta" és a „vad fehérrépa” egyik tenyésztett formája, amely valószínűleg Észak-Európából származik, és keresztezéssel jött létre. Magyar neve a leírások alapján a német eredetű, a Kohl (káposzta) és a Rabi (répa) szavak összetételéből keletkezett és csekély változtatással került át a magyar nyelvbe.
Egy jó rostforrásA fokhagyma őshazája valahol Ázsiában, a kirgiz sztyepeken volt, ahonnan hamarosan meghódította Indiát és a Közel-Keletet. A legrégebbi írásos feljegyzések szerint az ókori Egyiptomban a piramisépítésben résztvevő emberek is ezt a fűszernövényt fogyasztották a fertőző betegségek ellen. A római katonák körében is kedvelt élelmiszer volt. Írások szerint az ókori Rómában a legtipikusabb reggeli a fokhagymás pirítós volt.
Fűszernövény a betegségek ellenA kerti spenót (Spinacia oleracea) a libatopfélék (Chenopodiaceae) családjának tagja. A vadspenót, ami a mai paraj ősének tekinthető a Közel-Keletről, valószínűleg Perzsiából származik származik „Perzsa fű” néven már a VIII.-IX. században ismerték, innen került az arabok közvetítésével Spanyolországba.
Egy kiváló, könnyű zöldség
A Földközi-tenger vidékén őshonos fűszernövény vad alakjai főként a források környékén, patakok nyirkos partján, köves, kavicsos területeken találhatók. A latin petroselium név a görög petrosz (szikla, kő) és a szelion (növény) is utal termőhelyének eredetére. Először a rómaiak kezdték termeszteni és ételként hasznosítani Tibériusz császár idejében.
A magyar konyha egyik alap fűszernövényeA póréhagyma (Allium porrum vagy Allium ampeloprasum) őshazája valószínűleg a Földközi-tenger környéke, illetve Ázsia. Termesztése 3000 évvel ezelőtt Mezopotámiában kezdődött. Az egyiptomiak, a görögök és a rómaiak is ismerték, ételízesítőként és salátakészítésre használták.
Póréhagyma a baktériumok ellen
A sárgarépa (Daucus carota), amely az egyik legismertebb zöldségnövényünk, valószínűleg Kis-Ázsiából származik, ahol több mint két évezreden keresztül vadon nőtt. A sárgarépát a Földközi-tenger medencéjének lakói a görögök és a rómaiak is termesztettek. Az ókori idők répája fehér, világossárga, piros, zöld vagy feketés-sötétlila volt, Európában a XVII. században a hollandok nemesítése által nyerte el mostani narancssárga színét.
A karotin-forrásrólA keresztesvirágúak családjába tartozó kelbimbó vagy bimbóskel a Földközi-tenger mellékéről származik, amelyet egyes források szerint Belgiumban nemesítették a XIII. században, de Európa-szerte csak fél évezreddel később, a XVIII. században terjedt el. Sok európai nyelven brüsszeli káposztácska (franciául chou de Bruxelles) vagy brüsszeli bimbó (angolul Brussels sprouts) néven ismert.
A kelbimbó és egészségünk
Eredetét tekintve a Kaukázus lejtőiről származó Anatóliából, a mai Törökország belső, ázsiai területéről származik de az emberiség történelme során gyorsan elterjedt a Föld minden mérsékelt klímájú területén. Így jutott el Közép-Európába: ezt bizonyítják azok az almafa-maradványok, amelyeket a neolitikumban épült falvak ásatásakor találtak Svájcban és Észak-Olaszországban. Nemesítését a XVII. századi Franciaországban kísérelték meg először.
Miért fogyasszunk sok almát?A szilva származásának pontos eredete nem ismert, de nyomon követhető gyökerei egész Elő-Ázsiáig nyúlnak vissza. A kutatók a szilva őshazáját a Földközi-tenger keleti medencéje környékén teszik; valószínű, hogy Szíria, Irán, Örmény-Török- és Görögország népei termelték először e gyümölcsöt. Európában való elterjesztésében a rómaiaknak volt érdemük, akik kis-Ázsiából és a Kaukázus vidékéről hozták magukkal, majd terjesztették el szerte a mérsékelt égövön.
A szilváról bővebbenA szőlő (vitis vinifera), mely a bogyós gyümölcsűek családjába tartozik feltehetőleg Kis-Ázsiából származik, de a Kárpát-medencében is korán meghonosodott. A módszeres termelését a kaukázusi népek kezdték el, mintegy nyolcezer évvel ezelőtt. Európába, így hazánkba is a rómaiak révén került. A szőlőművelés a Római Birodalom bukásával hanyatlásnak indult, de a középkor kezdetén ismét erőre kapott, amely a kolostorok földjén élő barátoknak köszönhető, ugyanis a szerzetesek a szőlőből készült bort használták a miséknél a szertartáshoz (a vörösbor Krisztus kiontott vérét jelképezte).
Fogyasszunk sok szőlőt