Ízek és ételek: a kívánósság és ami mögötte van
2010-05-17
A kívánósság a terhesség velejárója – olyannyira, hogy a néphit szerint akár a születendő baba nemére is lehet következtetni abból, milyen ételek váltak hirtelen vonzóvá az anya számára. Néhány érdekesség a kívánósság tudományos hátteréről és arról, hogy tényleg kettő helyett kell-e enni.
Rendhagyó „terhesnaplót” indított útjára nemrégiben a NewScientist című lap, melyben – egy tudományos lap nem kevésbé tudományos kismamájához méltóan – Linda Geddes rendre magyarázatokat keres mindazokra a jelenségekre, melyekkel várandóssága során szembesül.
Egyáltalán nem meglepő, hogy a terhesség első trimeszterében a sütemények és a nassolnivalók iránt támadt hirtelen érdeklődését tapasztalva először a kívánóssággal foglalkozó kutatások táján nézett körül.
Terhesség és étvágy
Az ételekkel kapcsolatos ízlés és az étvágy megváltozásának élettani hátterére vonatkozóan a Chemosensory Perception című lap egy nemrégiben megjelent cikkét idézi, mely szerint az első trimeszterben tapasztalható kívánósság és falánkság oka a hormonszintek terhesség alatti megváltozása. Ezzel kapcsolatban emlékeztetnek az étvágy ciklustól – ezen keresztül a nemi hormonok szintjétől – függő változásaira, melynek oka, hogy míg az ösztrogén a csökkent táplálékfelvétel irányában hat, addig a progeszteronszint megemelkedésekor fokozódik az étvágy, ennél fogva az elfogyasztott táplálék mennyisége is. Mindemellett meglepően kevés vizsgálat irányult arra, miként alakul mindez a terhesség alatt, az azonban általánosnak látszik, hogy a várandósok legtöbbje a sós ételeket kívánja meg – olyannyira, hogy ez nemcsak embereknél, hanem kísérleti állatoknál is kimutatható volt. Ezt azzal magyarázzák, a szervezet a megváltozott körülmények között is törekszik a folyadékháztartás egyensúlyának, a normális élettani működésekhez szükséges ozmotikus nyomásnak a fenntartására, ehhez pedig sóra van szüksége.
A keserű íz kerülése
Ugyancsak sok várandós számol be arról is, hogy az első hónapokban tudatosan kerülte a keserű ízt, mert azt még a szokásosnál kellemetlenebbnek érezte.
Marijke Faas, a Groningeni Egyetem kutatója (az imént idézett cikk szerzője) azt feltételezi, hogy a környezethez való évezredes adaptáció során az emberben kialakult a potenciális veszélyek elkerülésének természetes képessége, melynek során agyunk a mérgező anyagokhoz kapcsolja a keserű ízt, ezért azt különösen a gyermekvárás idején igyekszik elkerülni.
Terhesség és hormonok
Linda Geddes természetesen tudományos magyarázatot keresett féktelen étvágyára is, melynek okát – nem meglepő módon – a női nemi hormonokban találta meg. Az ösztrogén és a progeszteron terhességben is hasonló módon hat az étvágyra, mint a természetes nemi ciklus alatt, és bár terhességben mindkét hormon szintje megemelkedik, de nem egyforma mértékben, így az első időszakban az étvágyat fokozó progeszteron kerül túlsúlyba. A tudományos lap tudományos kismamája a maga részéről ezzel magyarázza, hogy az első trimeszterben miért a sütemények és a hasznos kalóriát alig tartalmazó nassolnivalók vették át a korábban kedvelt saláták helyét az étrendjében – hirtelen kilókkal gyarapítva súlyát és extra centiméterekkel a derékbőségét.
Pedig a szakemberek arra figyelmeztetnek, hogy nem érdemes megfogadni az ősrégi tanácsot, miszerint a várandósnak kettő helyett is kell ennie, hiszen az energiaszükséglet mindössze napi 300 kalóriával emelkedik meg.
Forrás: Gyermekévek Medical Tribune www.gyermekevek.hu
