Stevia: édes élet, elhízás nélkül
2012-07-02
A jázminpakóca, ismertebb nevén sztívia vagy sztévia, energiamentes édesítő növény.
Dél-Amerikából származik, használata mindenki, de különösen a cukorbetegek életét édesítheti meg. A Budapesti Corvinus Egyetem Kertészettudományi karán működő Gyógy, -és Aromanövények Tanszék kutatói a Traditional and wild projekt keretében többek között az egyes gyógynövényekkel kapcsolatos tradicionális tudást, valamint az egyes növények hatóanyag-tartalmát vizsgálják. Kutatásaik tükrében lássuk, mit érdemes tudni a sztíviáról.
Hogyan édesítsük életünket energiaszegény édesítőszerrel?
A jázminpakóca (Stevia rebaudiana) az őszirózsafélék családjába tartozó évelő növény. Levelei 30-szor édesebbek a répacukornál, intenzív édes íze alkalmassá teszi a magas energiatartalmú édesítőszerek, így a cukor helyettesítésére. Mivel energiatartalma gyakorlatilag nulla, felhasználása minimalizálja az elhízás veszélyét, de segítséget nyújthat olyan betegségek tüneteinek az enyhítésében is, mint a cukorbetegség, az allergia, az érelmeszesedés vagy a magas vérnyomás. Nagyon fontos, hogy fogyasztása a vércukorszintet nem befolyásolja, sőt még kissé növeli is a glükóztoleranciát, ezért a cukorbetegek nyugodtan fogyaszthatják.
Hogyan bánjunk a sztíviával?
Kivonatait - por, szirup, tabletta - és a növény szárított leveleit egyaránt használják. Utóbbi teaként is fogyasztható, illetve teaízesítőként alkalmazható. Egy evőkanál cukor nagyjából csipetnyi sztívia pornak, egy tablettának vagy két csepp szirupnak felel meg.
A sztívia tabletta teába vagy kávéba ideális. Sütéshez érdemes folyékony sztíviát választani vagy port vízben feloldani. Figyeljünk oda, mert az előírtnál nagyobb mennyiségben felhasznált sztívia keserű lehet. Sütéskor-főzéskor a sztívia nem úgy viselkedik, mint a cukor, azaz nem lép reakcióba - pl. nem tudjuk habosra keverni vele a tojássárgáját.
Ezért sztívia használatakor érdemes a sütemény receptjéhez egy késhegynyi szódabikarbónát hozzáadni, és a továbbiakban minden ugyanúgy viselkedik, mintha cukrot használtunk volna. Nyugodtan süthetünk-főzhetünk vele, ugyanis - a többi édesítőszerrel ellentétben, amelyek 70-80 fok felett elveszítik édes ízüket - sztívia édes marad, magas hőfokon is.
Sztíviát használhatunk önmagában vagy „kísérővel”, például citrommal, vaníliával. Ízesíthetünk vele tejtermékeket, turmixokat, limonádét, de akár élesztővel készülő kenyérben is hasznos eszköz lehet a finom, de nem hizlaló ételek elkészítéséhez. Süteményekhez sütőporral és szódabikarbónával társítva használható.
A növény útja a népi felhasználástól napjainkig
A növény Dél-Amerikában őshonos. Az ott élő indiánok már évszázadokkal korábban alkalmazták a növényt, mint édesítőszert. Európában is viszonylag régen, mintegy 200 éve ismerjük, de jelentőségére csak a második világháború cukorhiánya hívta fel a figyelmet.
Termékek a piacon
Az Európai Unióban folyamatosan nő a piacon megjelenő termékek száma. Várhatóan a növény és termékeinek piaca tovább fog bővülni, még ha lassan is érjük el azt a szintet, amit a Japán példa előre jelez. Ott az édesítőszer piacon eladott termékek mintegy 40 százaléka a növény készítményei közül kerül ki. Az Egyesült Államokban a Coca-Cola és a Pepsi-Cola is piacra dobta első sztívia tartalmú termékeit.
Kiváló minőségű, mellékízmentes termék rendelhető erről a honlapról: Stevia rendelés, vásárlás
Hogyan termeljük mi magunk is sztíviát?
A sztívia igen jól alkalmazkodik a különböző éghajlati feltételekhez.
Magyarországon tavasztól késő őszig, a fagymentes időszakokban kiválóan díszlik. Aki csak hobbi szinten szeretné ezzel a növénnyel édesíteni az életét, akár cserépben és balkonládában is felnevelheti. Ehhez a növény magját kell beszereznünk, de még könnyebb a dolgunk, ha palántához sikerül jutnunk. Ha magunk neveljük a palántákat, ezt fűtött, megfelelően megvilágított feltételek között kell megkezdenünk, úgy, hogy a kiültetésig (fagyosszentek utáni időszakra) megfelelően fejlett palántákat nyerjünk.
A magokat a föld felszínére, vagy sekélyen vessük el, rendszeresen öntözzük. A kis csíranövényeket óvatosan öntözzük, mert hajlamosak a palántadőlésre. Az 5-6 leveles növényeket palántázhatjuk át a nevelés céljára kiválasztott cserépbe vagy balkonládába. A cserép mérete legalább 20-25 cm átmérőjű legyen. A növény meghálálja, ha a tápanyagban gazdag, jó kerti földet használunk fölnevelésére. A növény megerősödése után késő őszig folyamatosan szedhetjük a leveleit.
Nagyobb területen, például kertben is termeszthető. Ebben az esetben még inkább figyelnünk kell arra, hogy az 5-6 leveles palánták kiültetésével várjunk a fagyosszentek utáni időszakig. A növényeket célszerű tápanyagokban jól ellátott vályogtalajban nevelni. A palántázás optimális sortávolsága 40-45 cm. A sorokban a növények közötti távolság 50 cm körüli legyen. Nagyobb területről sarlóval vagy egyéb vágó eszközzel takaríthatjuk be a növényeket.
A betakarítás időpontját a nagyobb hozam érdekében érdemes minél későbbre halasztani, de ez legkésőbb a fagyos időszak előtt kell, hogy megtörténjen. A levágott hajtások levelei és a hajtáscsúcsok édesítő értéke a legmagasabb. A betakarított leveleket és hajtáscsúcs részeket minél előbb meg kell szárítani. Ez történhet szabadban, hálóval ellátott kereteken, vagy zárt helyen. Az utóbbi esetben gondoskodnunk kell a helyiség folyamatos szellőztetéséről.
Forrás: Napidoktor.hu
